Albumok

Kissci, 2007. október 27.

Kacor hétvége a Baglas hegyen (2011.02.05.)
Londoni gasztro (2009.05.22.)
Vacsora Csata – Pulykamell sajtszósszal (2009.03.04.)
Vacsora Csata – Gyuvecs (2009.02.26.)
Vacsora Csata – Sajtos pulykamell (2009.02.16.)
Vacsora Csata – Halászlé (2008.12.03.)
Vacsora Csata – Soproni sertésoldalas (2008.11.26.)
Vacsora Csata – Hortobágyi húsos palacsinta (2008.11.19.)
Ismerkedőest a koliban, bableves almáskörtéspitével (2009.09.24.)
Illés elszigetelődés 2008 (2008.07.11-13)
Diszkoszban sütés Ercsiben (2008. 09. 04.)
Gyros (2008. 05. 18.)
4 hetes nyulak, már csak 1,5 hónap (2008. 05 10.)
Kenyérsütés (2008. 04 14.)
Tiszavirág üdülőtelep (2008. 03 02.)
Ármin kiskályhája (2008. 03 02.)
Polgárdi ipartelepek, januári tavasz, saslik (2008. 01 20.)
Tanya 128 megnézése (2008. 01 13.)
Pulykaboncolás Árminnál és a Koliban (2007. 12 22.)
Hamburger, Jani szülinap (2007. 12 20.)
Kolbásztöltés a kolostorban (2007. 12 08.)
Tamásnál rakott krumpli (2007. 11 17.)
Szolidaritás éjszakája (2007. 11 15.)
Mártonnapi liba (2007. 11 11.)
Fröccsparti Lőrincen (2007. 05 10.)
Pécselyi fa levitel és kirándulás (2007. 10 27-30.)
Illés sziget
   Illés sziget 2007 nyár
   Illés sziget 2007 nyár kemenceépítés
   Illés sziget 2007 tavasz
Babgulyás Nórikáéknál, Ármin afrikai öntöttvas bográcsában, az egyik legelső Kacor buli (2004. 11 ?.)

Kacor király népmese

Kissci, 2007. október 27.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony s annak egy macskája. Nagy macska volt már, de éppen olyan nyalánk volt, mintha kis macska lett volna. Egy reggel is mind felnyalta a lábasból a tejet. Megharagudott az özvegyasszony, jól megverte, s elkergette a háztól. A macska elbujdosott a falu végére, s ott nagy szomorúan leült a híd mellé.

A híd végén ült egy róka is, lógatta a lompos farkát. Meglátja azt a macska, neki-nekifutott, s játszadozni kezd a róka farkával. A róka megijed, felugrik, megfordul. A macska is megijed, hátrál, s felborzolja magát. Így nézték egymást egy darabig.

A róka sohasem látott macskát, a macska sohasem látott rókát. Mindegyik félt, de egyik sem tudta, mit csináljon. Végtére a róka szólalt meg:

– Ugyan, ha meg nem sérteném, nem mondaná meg az úr, hogy miféle nemzetség?

– Én vagyok a Kacor király!

– Kacor király? Soha hírét nem hallottam!

– Bizony pedig hallhattad volna. Minden állatot meg tudok regulázni, olyan nagy a hatalmam.

Megszeppent a róka, s nagy alázatosan kérte a macskát, hogy legyen vendége egy kis csirkehúsra. Minthogy már délfelé járt az idő, s a macska nagyon ehetnék volt, nem várt két meghívást. Elindultak hát a róka barlangjába. A macska hamar beletalálta magát a nagy uraságba, s örvendett, hogy a róka olyan tisztelettel szolgálja, mintha valóságos király volna. Urasan is viselkedett, keveset szólott és sokat evett, ebéd után álomra dőlt, s azt parancsolta a rókának, ügyeljen, hogy senki se háborgassa, amíg alszik.

A róka kiállott a barlang szájához strázsálni. Hát éppen akkor ment el ott a kis nyúl.

– Hallod-e, te kis nyúl, itt ne járj, mert az én uram, a Kacor király alszik; ha kijön, majd nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma!

Megijedt a kis nyúl, szép lassan elkotródott, s egy tisztáson lekuporodva azon gondolkozott: “Ki lehet az a Kacor király? Soha hírét sem hallottam.”

Arra bódorgott egy medve is. Kérdi tőle a nyúl: hova megyen?

– Járok egyet, mert nagyon unatkozom.

– Jaj, erre ne járj, mert a róka azt mondja, hogy az ő ura, a Kacor király alszik, s ha kijő, majd nem tudod, merre szaladj! Minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma!

– Kacor király? Soha hírét sem hallottam! Már csak azért is arra megyek, legalább meglátom, milyen az a Kacor király. – El is indult a medve a róka barlangja felé.

– Hallod-e, te medve – kiált rá a strázsa. – Itt ne járj, mert az én uram, a Kacor király alszik, ha kijő, nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma!

Erre a medvének inába szállt a bátorsága, szó nélkül megfordult, és visszatért a kis nyúlhoz. Ott találta a kis nyúllal a farkast és a varjút is; panaszolták, hogy ők is éppen úgy jártak.

– Ki lehet az a Kacor király? Soha hírét sem hallottuk! – mondták mindnyájan, s mind azon tanakodtak, mit csináljanak, hogy megláthassák. Abban állapodtak meg, hogy meghívják ebédre a rókával együtt. Mindjárt el is küldték a varjút, meghívni a vendégeket.

Mikor a róka meglátta a varjút, nagy méreggel kifutott, s összeszidta, hogy megint alkalmat­lankodik.

– Eltakarodj innen! Nem megmondtam már? Az én uram a Kacor király; ha kijő, majd nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma!

– Tudom, nagyon jól tudom; nem is a magam jószántából jöttem ide, hanem a medve, a farkas és a nyúl küldött, hogy meghívjalak benneteket hozzájuk ebédre.

– Az már más! Várj egy kicsit.

Ezzel bement a róka megjelenteni a dolgot a Kacor királynak. Kisvártatva ki is jött, tudtára adta a varjúnak, hogy a király szívesen fogadta a meghívást, elmennek az ebédre, csak tudják, hova.

– Eljövök én holnap értetek, s elvezetlek!

A jó hírre a medve, a farkas és a nyúl ugyancsak felütötte a lacikonyháját. A kis nyulat megtették szakácsnak, mert kurta farka van, s így nem könnyen égeti meg magát. A medve fát és vadakat hordott a konyhára. A farkas asztalt terített, és pecsenyét forgatott.

Mikor kész volt már az ebéd, a varjú elindult a vendégekért. Egyik fáról a másikra szállott, de nem mert leszállani, hanem csak a fán maradt, s onnan szólítgatta a rókát.

– Várj egy kicsit, mindjárt készen leszünk – mondta a róka -, csak még a bajszát pödri ki az én felséges uram.

S csakugyan, végre kijött a Kacor király is. Lassan s nagy méltósággal lépdelt elöl, de a varjút szemmel tartotta, mert félt tőle. A varjú is szepegett, csak fél szemmel mert reátekinteni, egyik fáról a másikra szökdécselt, úgy vezette őket.

A medve, a farkas és a nyúl nagy várakozásban volt, mind azt mondották: vajon milyen lehet az a Kacor király? Ki-kinéztek az útra, ahonnan a vendégeket várták.

– Ott jön, ott jön! Jaj istenem, merre fussak! – kiáltotta a kis nyúl, s ijedtében nekifutott a tűznek. Megpörkölte magát, s ettől olyan bátor lett, hogy fordultában belekapott a farkas képébe, jól végigkarmolta. A farkas azt hitte, hogy ezt csak a medve tehette véle, s ezért jól képen teremtette a medvét. A medve a kis nyúlnak akarta továbbadni az ütést, de a Kacor királyt találta el, aki épp akkor ért oda.

Mikor látta, hogy a fenséges Kacor királyt ütötte meg, úgy megrémült, hogy nyaka közé szedte a lábát. A Kacor király meg attól ijedt meg, hogy így nyakon teremtették. Uzsgyi hát, ő is futóra!

Elröppent ijedtében a varjú is.

Még most is mennek, ha meg nem álltak.

Hali

Kissci, 2007. október 27.

Itt az új oldal.
És az emotikonok is használhatóak lesznek a chatboxba!
Hamarosan galéria is lesz:)
Folyamatosan töltjük át a régi tartalmat. Ha valakinek extra igénye van jelezze!

Nyári kanászleves

Deka, 2007. szeptember 18.

Itt van egy kis nyáron készült bográcsos kanászleves. Semmi különös: pörkölt alap, gombával, tárkonyosan, és habarva

kanaszleves.jpg

Kacor esküvő volt nyáron!

Deka, 2007. szeptember 16.

Szabó Attila András és Pozsgai Ágnes egybekelt, íme egy kis ízelítő a képekről: Itt!!

És az esküvői lakomáról:

eskuvokaja.jpg

eskuvokokagif.jpg